Egy hónapja már, hogy írtam, de nem is csoda, annyi minden történt, aligha volt időm összeszedni a gondolataimat.
Az idő csodás, 26 fok, napsütés. Folyton a szabadban vagyunk, napozunk, piknikezünk, Zoé imádja a kinti játékot, evést, alvást. Ha még marad a szép idő, szombaton átmegyünk Ancsáékhoz, itteni barátainkhoz, és náluk medencézhetnek a kertben a gyerekek.
Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy idén nyáron már nem jutunk haza, már nem csak azért mert még nincs kész Zoé útlevele, hanem mert Lali sem kap már szabadságot október előtt.
Ha megvan az útlevél tehát, így is úgy is csak Karácsonykor tudunk hazamenni látogatni.
Addig viszont örülünk, ha ilyen szép időjárásunk van.
Elkezdtem egy csoportot vezetni - manchesteri anyukák és családosok számára, akik szívesen találkoznának más magyar családokkal, gyerekekkel.
Már két találkozón túl vagyunk, nagyon jól sikerült, ha minden igaz hamarosan újra összejövünk.
Bízom benne, hogy egy jó kis csapat alakul így ki, és az otthon ülő anyukák végre kimozdulhatnak a gyerekekkel és magyar közösségbe vihetik őket.
Elindult a magyar iskola is, aminek részletei még megbeszélésre várnak, az azonban biztos, hogy az iskolán belül megkaptam a babaklub vezetését, aminek külön örülök, mert nagyon szívesen viszem:)
Zoé nagyon élvezi a babák társaságát, és nagyon jól bírja a strapát, meg sem nyekken egy-egy véletlen odarúgás, vagy hajhúzástól.
Már kibújt az alsó kettő, és a bal fölső fogunk, és már nagyon akaródzik jönni a jobbos is:) Hál istennek nyűgösséget nem okoz, annál inkább hasmenést, és válogatást. Nagyon nehéz kitalálni mit enne szívesen, mostanában mindennel inkább játszik, mintsem megeszi. A tápszer és a tejpép ami még könnyen csúszik, de a főzelékkel gyakran vagyunk gondban. Nem akar semmit megenni, ami itthon készül, csak a bolti - üveges ételeket hajlandó. Nem eszik semmilyen kenyérfélét, gondolok itt croiassantra, vagy kalácsra. A vajas kenyeret egyenesen utálja, és a sajt - felvágott párosítás sem nyerte el igazán a tetszését.
Éppenséggel nem mondanám édesszájúnak a gyereket, sőt! Ami nem is baj, csak az ellenkezőjét sem látom. Elképesztően válogatós baba lett, és attól tartok ez még csak a kezdet.
Az éjszakák most úgy alakulnak, hogy reggel 4-6 között eszi a tápszert reggelire, aztán 10kor a tízórai gyümölcsöt. Szerettem volna leszoktatni a hajnali evésről és kitolni a regglit 8ra, amikor már rendes reggelit kap, de mivel olyan válogatós, nem fogad el semmit. Mostanában akarom kipróbálni a tojás sárgáját rántottának elkészítve, hogy egyáltalán ízlik e neki. Ha igen, akkor megpróbálom éjjel még visszaaltatni, és kitolni amennyire lehet, végül egy éves korára már csak az esti tápszert kellene meghagyni.
Nehéz dolog ez, nem könnyű egy babát rávezetni valamire, de visszanézve az elmúlt 10 hónapot, a kitartásnak mindig eredménye van hosszú távon. Nekünk kell következetesnek lenni.
Mostanában az akartát is szeretné hisztivel érvényesíteni, és elég dühös tud lenni, ha nem az van, amit ő akar. Próbáljuk a hisztit lekezelni figyelemeltereléssel, de bizony sokszor előfordul, hogy elfogy a türelmünk. Pláne, ha evés közben veri ki a palávert, és a pociba semmi - ezzel ellentétben a földön, falon, ruhán annál több lesz az étel...
Szertenék neki venni egy pici járássegítőt, pl. babakocsit,stb.
Már szaladna, csak nagyon fél. Amint észreveszi, hogy megtesz 5-6 lépést, megijed és elesik, vagy magától visszamegy mászásba.
Nem akarom sürgetni, viszont imád mindent tologatni a földön, és a nagy babakocsit is a parkban simán eltolja, szóval ez a játék szerintem nagyon tetszene neki, és biztosabbá tenné a járását. A bébikompot is tolja maga előtt, de ha beleül, csak tolatni hajlandó, előre nem igazán akar menni vele. Valószínűleg azért, mert mindenhol szőnyeg van, és nem gurul olyan könnyen.
Már felismerjük a fali állatokat, a lámpát, a képeken anyát, Zsoltit, Andrist, stb. Báránykát a szánkba dugja, ha lefekszünk valahova, gondolván eljött az alvás ideje.
Már tudja, hogy melyik szekrényben vannak olyan tárgyak, amiket kipakolhat, a többit, hál istennek - és nekünk, hogy megtanítottuk neki - nem nagyon piszkálja. Ha mégis eszébe jut kukázni, vagy elnyomni a mosógépet, előtte kérdő tekintettel fordul hozzánk vissza - szabad e. Én pedig mondom, hogy nem .... persze azért még így is előfordul a dafke most jól hozzányúlok esete. :)
Mivel jó az idő, Zoé hál isten elkezdett inni, olykor már a vízzel sem hadakozik, így a napi 2-3 dl lecsúszik, ami szuper az első 30-40 ml-s próbálkozáshoz képest:)
Nagyon ügyesen mondja, hogy
apu
apa
anya
rém (krém)
baba
pápá
nem
igen (ez nagyon ritkán)
hagyjál
mama
adjál
gyere
Annak ellenére, hogy nem szeret enni mostanában, és sokkal fontosabb dolga is van annál, ha mi leülünk enni, nagyon szereti kinézni a szánkból. Ez nem is lenne baj, ha fél évvel idősebb lenne, mert sajnos mi sokszor eszünk olyan ételt, amit ő még nem ehet. (tejes, tojásos, nagyon fűszeres, zsíros ételek)
Egy dolgot mindig megkap, az apukája tányérjából a sültkrumplit:)
Amit még élvezettel nyammog el, az a babachips, és az ízesített puffasztott rizs.
Zoé haja egyre inkább göndörödik, már oldalt is fel lehet fedezni egy két göndör fürtöcskét:)
Eltettük a régi-kinőtt babaruhákat, és egy hét múlva érkeznek otthonról az újak. Hihetetlen mennyiségű ruhája van még így is, de legalább ez megvan, nem kell folyton ruházkodni.
Elképesztő, hogy ilyen hamar elment ez az idő. Július van, és másfél hónap múlva egy éves szülinapot fogunk ünnepelni.
Nemrég még a pocakomban volt, és alig vártam, hogy meglássam. Az 56-os ruha nagy volt rá, és most a 80-as pont jó.
Mekkorát nőtt az én pici lányom.... nagyon szalad az idő.
Viszont ha így folytatja, nemsokára azon kapom magam, hogy ismét babáznék.
Végül Anglia mellett döntöttünk. Jó ez az ország, csak az eső a baja. Ha viszont elértük itt, amit akartunk majd lesz pénzünk nyaralni.
A közeljövőben szeretnénk kibérelni egy három szobás családi házat.
Jön Andris is, nekünk is lesz hálószobánk, Zoénak is gyerekszobája:)
Bár már ott tartanánk.
Visszatérve a mindennapokra...
Megtanultunk tapsizni, és a vicces, hogy mostmár már mindent felváltott ez, annyira tetszik neki. (pápá, gyere, stb)
Az elmúlt egy hónapban történt még, hogy eljött hozzánk a másik mama is.
Az én anyukám.
Egy hétig volt velünk, és az első pillanattól fogva nagyon szerették egymást Zoéval.
Később mikor skypeoltunk, láthatóan felismerte őt, és nagyon megörült neki, mosolygott, huncutkodott.
Sokat számít a személyes találkozás.
Igaz picit ezúttal is el lett kényeztetve a kis hercegnő, folyton kézben volt, de hát mi is a dolga egy nagymamának, mint a kényeztetés:)
Visszagondolva, az én mamáim is folyton babusgattak, ami a legjobb dolog a világon. Ettől nem lettem sokkal inkább elkényeztetettebb, mint amúgy :D
Igaz ilyen messzi távolból, csak ritkán tudják kizökkenteni a mindennapokból, ami egyszerre jó s rossz is, de későbbiekben azt hiszem be kell rendezkednünk a gyakori kontaktra. Vagy a család jön, vagy mi megyünk, de egy évben 2 szer biztosan kell, hogy találkozzanak.
Amint lesz megint egy szusszanásnyi időm ismét írok - vagy akkor, ha valami nagy esemény történt:)
Ui: íme Zoé új puszidobó technikája:
És a "fütyülés" (csücsöri száj, hangadás- reakció, ha valaki fütyül :) ):
SZÉP ESTÉT MINDENKINEK:)
